1. Mivel a lazúrok és pácok láttatni engedik a fa felületét
így annak hibát is, nem érdemes ilyen módon kezelnünk bútort ha az több
helyen sérült! Léteznek ugyan úgynevezett “folyékony fa” vagy “fagitt”
elnevezésű javítópaszták, de ezek is elütnek azért a fa felületétől így
használatukat csak igen kis mértékben javaslom lazúrozás során.
2. Csiszolni ilyenkor is kell! Ha a bútor
már vastaglazúrozva, netalán lakklazúrozva volt, akkor a teljes régi réteget el
kell távolítani a csiszolás során. Nagyon kell figyelni, hogy ha lazúrozni
akarunk, akkor csakis szálirányba csiszolhatunk! (tilos össze vissza, erezeten
keresztbe mozgatni a csiszolót)
3. Lazúrozás, pácolás előtt is érdemes alapozni, főleg ha
kültéri a bútor. Természetesen nem a hagyományos alapozókra gondolok,
hanem gombaölőre, vagy UV-védelmi szerre.
3. A lazúrozásnál és pácolásnál is figyelni kell arra,
hogy ne üljön meg sehol a festék és legyen nagyon
alaposan eloszlatva a felületen, mert ahová több kerül, ott sötétebb
lesz a fa. Veszélyes zónák: a bútorok élei, találkozási pontok,
faragványok, díszek. Különösen figyeljünk a megfolyásra, mert ha nem vesszük
időben észre, azok is sötét foltot hagynak majd a bútoron.
4. Hogy mindenhol egyenletes legyen a lazúr és így a szín
is, én legtöbbször így csinálom: ecsettel egyenletesen
felhordom a lazúrt/pácot/bemosót, majd egy szivaccsal vagy puha ronggyal
szálirányban áttörlöm. Ennél a technikánál valószínűleg többször kell
ismételnünk a műveletet, viszont garantáltan nem ül meg a lazúr sehol.
Lakklazúrnál a szivacsos, rongyos áttörlést elhagyom, ilyenkor puha
bársonyhengerrel megyek át a felkent anyagon. (a lakklazúrnál úgy teszünk,
mintha fedőfestékkel dolgoznánk)
5. A szép munka érdekében vegyünk lazúrozó ecsetet és ügyeljünk rá, hogy nagy, egyenletes mozdulatokkal dolgozzunk,lehetőleg végighúzva az ecsetet az adott részen. (tehát nem pacsamagolunk, nem ütögetjük a festéket és nem hordjuk fel kis részenként) Szintén nem hordjuk fel a pácot és a lazúrt száliránnyal keresztben. Vagyis: szálirányban festünk.
